A világ minden táján kialakultak és feledésbe maradtak bizonyos küzdősportok és harcművészetek. Az ősi kínai harcművészetek közül az egyik ilyen ismert harcművészet a kung fu. A kung fu a magyar és a nyugati köztudatba úgy jelenik meg, mint olyan mozgáskultúra, amelyik összhangot teremt a külső, ősi kínai mozdulatok és a belső koncentráció, harmónia egyensúlyának fenntartásában. A keleti felfogás pedig úgy értelmezi, hogy a kung fu erőfeszítést jelent, amit egy kitűzött cél felé haladva fejt ki valaki vagy pedig az a tudás, amit állhatatos munkával lehet elérni.
Ebből is látszik, hogy mennyire másképpen látja a nyugati és a keleti kultúra ugyanazt a dolgot. Ezen harcművészeten belül is két fő ágat különítenek el, az egyik a külső stílus, vagyis a Shaolin, a másik a belső stílus, vagyis a Wudang. A Shaolin stíluson belül is különbözik, legfőképpen a mozdulatok megnyilvánulásában, az északi és a déli stílus. A különböző ősi harcművészeti stílusok elsajátítása által, érthetővé válnak ezek a különbségek, viszont alapigazságaiban nagymértékben hasonlítanak.