Rohanó világban élünk, olyannyira, hogy ez még kifejezés szinten is közhelynek számít. A városi életmód emelkedő stressz szintje miatt érezhetően terjednek az ún. civilizációs betegségek, függések, fóbiák és mániák, mentális problémák. Olyan kórképek ütik fel fejüket, amelyeket eddig még csak hírből sem ismertünk. Pár évtizede a számítógépes függőség vagy a játékfüggőség mint szenvedélybetegségek még jószerével ismeretlen fogalmaknak számítottak. Manapság már a legelterjedtebb kórismék közé sorolhatjuk őket.
Az efféle mentális elváltozások, betegségek leküzdésében segít a pszichiáter. Sokakban felmerül egyből a bizonytalan kérdés, ki is ő és mit csinál, miben más, mint a pszichológus vagy a pszichoterapeuta.
A pszichiáter orvosi végzettségű lélekbúvár, aki súlyosabb esetekben akár orvosi papírokat, beutalókat is kiállíthat, gyógyszeres kezeléseket írhat fel. A pszichológus ezzel szemben, bár szintén képzett a lélek rejtelmeiben, főleg beszédben alkalmazott módszerekkel hatol a lelki gondok mélyére és próbál megoldást találni, közösen a pácienssel.
A pszichiáter felkeresése apró-cseprő nyűgjeinkkel manapság már nagy népszerűségnek örvend a nyugati országokban, és ez a tendencia egyre csak fokozódik. Sajnos ezzel párhuzamosan fokozódik a felületes kezelések száma is, melyek során a lelki betegség gyökeréhez nem nyúlnak hozzá, hanem inkább gyógyszeres kezeléssel elnyomják, mert a páciensek nem akarnak szembenézni saját emberi oldalukkal. E mögött a hozzáállásbéli problémák mellett a gyógyszeripari cégek monopóliuma is sejthető.
Amennyiben úgy döntünk, hogy pszichiáterhez fordulunk, érdemes átgondolnunk alaposan, hogy mire is vállalkozunk. Ha megoldhatónak tűnik a gond, de nincs lelkierőnk szembenézni vele, a pszichológus is tud jó eséllyel segíteni. Pszichiáterhez csak akkor érdemes menni, ha tényleg nagy a baj, viszont ezekben jó eséllyel tud segíteni nekünk.