Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy fa nélkül nem létezne a mostani civilizációnk sem. A fa olyan élő „szervezet”, amit környezetünkbe, bútor formájában beépítve hozzájárul komfortos életkörülményeinkhez.
Ameddig idáig eljutottunk, hogy fából a ma ismert bútorok szülessenek meg hosszú évszázadoknak kellett eltelnie. Az asztalos mesterség a korai középkorban az ács mesterséggel volt rokon, sőt, szinte azonos, a korabeli trónszékeket, ágyakat, kereveteket, székeket ácsok faragták. Sőt, ácsok faragták az első „szekrényeket”, vagy, ahogy akkor nevezték ruhás ládákat. Később azonban a különféle célszerszámok finomodásával élesen különvált az asztalos és az ács szakma.
Az asztalos leginkább a különféle bútorok készítésével foglalkozott, s nagyon nagy jelentősége volt annak, hogy egy bútor kézzel készült. A kézi készítésű bútorokat természetes módon egyedinek nevezhetjük, hisz a sorozatgyártású, többnyire gépiesített bútorok az iparosodás nyomán alakultak ki, s lepték el a bútoráruházakat. Bár ezeknek a bútoroknak az elkészítéséhez is szükséges volt az asztalos szakértelem, igazi faanyagot már csak nyomokban tartalmaztak.
Szerencsére azonban elmondhatjuk, hogy a 21. század ismét felfedezi magának a fát, mint a bútorkészítéshez nélkülözhetetlen alapanyagot. Mivel a fa meglehetősen kényes alapanyag, így az asztalos szakértelme sokat számít, ahhoz, hogy tökéletesen visszaadja a fa bútorok jellegzetes hangulatát.
Az egyedileg tervezett fa bútorokban óriási lehetőségek vannak, s a szakmájában jártas asztalos kellő fantáziával is rendelkezik hozzá, hogy mindazt megvalósítsa, amit a megrendelő kér. Sőt, sok esetben ő maga adhat tanácsot tapasztalatai alapján, hogy milyen típusú lakáshoz, házhoz milyen egyedi bútorzat illik.